XVII. Tavaszi Találkozó ‒ Meghívottak

“Átutazó vagyok ezen a tájon..” – énekelte Udvaros Dorottya, valamikor a 90-es évek elején. …és én is csak ennyi vagyok: átutazó. Valahonnan érkeztem ebbe az anyagi valóságba, (Jeremiás2,1), és – Jézus Krisztus ígérete szerint - tartok a teljesség otthona felé. Ahová az Úr előre ment, hogy helyet készítsen…. Neked is és nekem is. És a többi utazóhoz hasonlóan néha(?) én is eltévedek: letérek a keskeny útról. Ilyenkor tapogatózom, botladozom, elégedetlenkedek, szidom a sötétet, amit, az is előfordul, hogy én magam teremtettem. Pedig mennyei Atyám nem erre hívott be! Nem botladozásra, nem tévelygésre! Hanem, hogy kövessem a Világ Világosságát, sőt, hogy én magam legyek az, akiből árad a fény.

…de egyáltalán, hogyan kell Őt követni? Mi az, amit személyesen tőlem vár? Vajon van az én egyéni életemre vonatkozó külön akarata? Ha igen, azt miképpen fogom megtudni…?

Erről fogunk hallani, beszélgetni a református egyetemi gyülekezetek kolozsvári találkozóján. Pontosabban: erről is. Mert mi olyanok vagyunk mint a székely bácsi. Amikor a riporter megkérdezte: “igaz az Pista bácsi, hogy maga mindenhez ért?”, nemes egyszerűséggel válaszolt: “Mindenhez is fiam, mindenhez is!”

Nős, négy gyermek édesapja. 1996-tól a Protestáns Teológia elvégzése óta a teológusok ifjúsági lelkipásztora. 2003-2005 között pasztorálpszichológiai tanulmányokat folytat Debrecenben Hézser Gábor vezetése mellett. Közben illetve azóta csoportterápiában és családterápiában képzi magát. Szupervizió alatti családterapeuta és interkonfesszionális és interkulturális konfliktusokban mediátor szakképesítést szerez. A Sakkterápia-módszert ebben a formájában egyénileg fejlesztette ki.

A sakkterápia egy sakkjátszmával kezdődik és az alapján egy beszélgetéssel folytatódik. Akárcsak a sakktáblára kívülről, az életre és a belső játszmáinkra, a döntéseinkre és élethelyzeteinkre nézünk rá a sakkjátszma segítségével.

A sakk noha egy racionális, gondolkodást igénylő játék, mégis sok esetben az érzelmeink, érzéseink befolyásolják a logikus döntéseinket, akárcsak az életben. A sakktáblára kirajzolódik az a belső játszma, amit lelkünkben játszunk.

A saját fejlesztésű módszerem segítségével a kliens rátekinthet erősségeire, gyenge pontjaira, határozottabb célokat tud kitűzni maga elé és növelheti magában azt a képességet, hogy átfogóan lásson, kezelni tudja a válsághelyzeteket és tanulni is tudjon belőlük.

A Krisztus-monogram jelzi, hogy nemcsak a vízszintes sakktáblán, de a függőleges, transzcendens síkban is keressük az összefüggéseket életünk eseményei között.

Az előadásban részletesen szó van a különböző témákról, amelyek egy játszma során szóba jöhetnek és amelyek párhuzamba hozhatók az életben hozott lépéseinkkel. A sakkfigurák segítségével rátekinthetünk arra a rendszerre, amelyben élünk és egy meghozandó döntést is lemodellezünk.

Imre István Zoltán (Steve) vagyok; feleségemmel és négy gyermekünkkel kölcsönösen el- és felneveljük egymást. Kolozsváron születtem, és jelenleg itt is élünk.

Az emberélet útjának felénél új felfedezéseket és megéléseket keresek. Talán ezért is érdekelnek a kényes kérdések – és textusok –, ezért is szeretem a provokatív témákat, s vallom azt, hogy: semmi tabu!

Ebben a műhelyben együtt teszünk fel kérdéseket és keressük ezekre – na nem az egyetlen –, hanem a lehetséges válaszokat. Itt nem kell majd a szádat befognod. Merd felvállalni kényesnek tűnő gondolataidat, meglátásaidat, és lépj ki a megszokott mederből. Kísérletezz, gondolkodj, élj kérdésekben! Így esélyt adhatsz magadnak arra, hogy címkézés nélkül meghallgass a bebetonozott sémáidnak akár ellentmondó gondolatokat is. Az általunk külön-külön megismert részigazságoknak egyike sem maga az igazság, ezért bármilyen meglátásnak és véleménynek helye van.

Kényes textusok, kényes kérdések várnak rád. Ne kényeskedj! Gyere, vállald önmagad, légy nyitott, és gyakorold magad az újszerűvel, a másfajtával való ítélkezésmentes szembesülésben.

Kaiser Kinga a nevem, 32 éves vagyok, párban élek és a pszichológia egyetem befejeztével tanulmányaimat család és párterápiás képzéssel folytattam.

Úgy gondolom, hogy az élet legizgalmasabb kérdése az: „Hogyan találom meg a párom?” Tavaly a FIKE-n egy előadássorozatban próbáltuk körbejárni a kérdést, és mondanom sem kell, hogy nagyon érdekes és eredeti válaszokra is bukkantunk.

Tehát a műhely amit vezetni fogok, amint a neve is mutatja, a párkeresésről szól!

Mivel ez a téma nem csak izgalmas, hanem fontos és ütős is, -hisz az életünk 30, 40, 50 hátralevő évét a kiválasztott személlyel szeretnénk leélni-, ezért a foglalkozás alatt egy gondolat fog vezérelni minket: mire legyek figyelmes, amikor keresem a párom?

Ha úgy gondolod, részt szeretnél venni, arra kérlek hozz magaddal az érdeklődésen kívül nyitottságot is, mivel a rendelkezésünkre álló idő alatt valószínűleg fogsz hallani véleményeket, részt veszel olyan beszélgetésen, vagy olyan feladatot kell megoldj, ami kissé kimozdít kényelmi zónádból.

Közösen megpróbálunk gyakorlatias válaszokat keresni, hisz a párkeresésre nincs adott recept.

Szeretettel és kíváncsian várlak, mert a részvételeddel árnyaltabbá teszed a válaszokat kérdéseinkre!

Egy pszichológus és egy pap, egyesek szerint áldás, mások szerint teher. Nekünk se mindig könnyű eldönteni - néha nagyon jó, hogy félszavakból értjük egymást néha dühítő, hogy semmit nem tudunk eltitkolni egymás elől. Ismerjük egymás gyengéjét és erősségeit és ez fontos bizalmi kérdéseket is fel tud ám vetni.

Vajon így fog szeretni mindig vagy meg kell változzak mellette, megmaradok egésznek, vagy együtt vagyunk EGÉSZ, vajon megbánt majd, vajon ki fogja viselni a „kalapot”, én engedek majd a veszekedésekben – mert ne álltassuk magunkat azok lesznek - vagy ő lesz a hidegvérű, közös kasszán leszünk, vagy mindenkinek megvannak a maga határai.

Együtt vagy külön, Én – Mi – Te , melyik jobb,? Van helyes forgatókönyv?

Sok kérdés van és mindegyikre megvannak a válaszok, mindennek az alapja a kommunikáció és a kérdésekre együtt keressük meg a választ.

Oláh Krisztián vagyok, Magyarkécen élek, de Kolozsváron végzem az egyetemet, szeretem Jézust, szeretek Róla és Neki énekelni, és szeretem a jófej embereket, titeket!
Mogyorosi Szilárd, elsőéves zenekonzis vagyok, aki nagyon szeret zenélni, és aki hát .. merengő típus. Ugyancsak szeretek Jézusnak énekelni és szolgálni őt bármivel.

Igen, hát ezek vagyunk mi, és próbáljuk megközelíteni veletek együtt a dícsőítés gyönyörű és nagyon ritkán felvetett témáját.

Sokszor észre sem vesszük, hogy ideje lenne megállni kicsit, és hálát adni, dicsőíteni Istent mindazért, amivel megajándékozott. Sokszor nem hiszünk abban, hogy sok gyötrődésünket meg agyalásunkat felülmúlhatja pár teljes szívből Isten felé kimondott hálaszó. Viszont nagyon sokszor azt sem vesszük észre, hogy életünkkel, tetteinkkel, lélegzetvételünkkel máris ezt tesszük.

Mi is a dicsőítés? Kényszer vagy inkább ajándék? Kivé kell válnom, hogy dicsőíthessek? Kell egyáltalán valakivé válnom? Hol kezdődik egyáltalán a dicsőítés? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre szeretnénk veletek együtt választ keresni, előrébb jutni, még több kérdéshez eljutni.

Várunk sok szeretettel és reméljük, hogy egymás gondolatai által mindannyian gazdagabbak leszünk!

Hegyi Géza vagyok, csíkszeredai születésű kolozsvári polgár, történész (az Erdélyi Múzeum-Egyesület alkalmazásában); házas, két kislány édesapja; amúgy pedig fikés őskövület (lassan 16 éve, hogy idetévedtem).

Kolozsvár nemcsak Erdély mai fővárosa, hanem magán viseli a tartomány ezer éves történetének lenyomatát is. Az a hely, ahol sajátságos ötvözetben keveredik az ó az újjal. Az itt-ott ma is felszínre bukó római romok mellett Kolozsvárnak létezik egy középkori (gótikus), egy barokk, egy klasszicista és egy szecessziós rétege is. Ha szeretnél (jobban) megismerkedni a város történeti központjával, tarts velünk városnéző sétánkon.

Demjén Ádám vagyok, magyarországiként jelenleg Kolozsváron élek és tevékenykedek fejlesztőmérnökként immáron két és fél éve. Nagy szenvedélyem a sport, de elsősorban természetesen a futball. Szabadidőmben szívesen játszom a városi amatőr, cégek között megrendezett futsal-bajnokságban és némi szervezői feladatokat is vállaltam a FIKE egyetemi gyülekezet női futballjának elindításában.

A Találkozó ideje alatt szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Sport-műhelyt is a sok intellektuális program közé szerényen beékelődve. Csapatokat toboroznék kispályás futballmérkőzések elindításához, amelyet a helyszínhez közeli intézmény udvarán tartanánk meg. Ezen kívül lesz még lehetőség az asztalitenisz-, a tollaslabda-, valamint a biliárdmérkőzések felhőtlen élvezetéhez is. Fiúkat és lányokat egyaránt nagy szeretettel várunk, a regisztrációhoz hozzátartozó előzetes jelentkezés szükséges. Ezen kívül sportos ruhát, futballcipőt és némi versenyszellemet nem érdemes otthon felejteni. Kiváló alkalom ez az ismerkedéshez és feltöltődéshez. Én mindig úgy gondoltam, hogy a közös játék az egy kiváló alkalom arra, hogy felmérd a másik jellemét, bátorságát, erényeit, mert a közös erőfeszítés és némi sportbéli cinkosság az, ami a legjobban összehozza az embereket! A győzelemről persze nem is beszélve.

Hogy ki vagyok? -sokszor nekem is kérdés. Egy fantasztikus feleség férje, két mosolygó fiúcska édesapja, helyét kereső lelkész, lelkes kávét főző barista ... rengeteget töprengő-gondolkodó, álmodozó és örökké vállalkozó. Szeretek emberek között lenni, hallgatni és beszélgetni. Volt, aki úgy emlékezett rám, mint Sanyi a "kávé prédikátor". Teológiát tanultam. Voltam segédlelkész, diákszervezet programkoordinátora, különböző programokban önkéntes. Főztem konyhában egy nagyon jó szakács mellett. Kávét készítettem több ezres diákkonferencián. Szenvedélyesen élek.

Jelenleg a kolozsvári Koffer nevű könyves kávézó menedzser-baristájaként kapcsolatokat létesítek emberekkel és jó könyveket, kávékat adok el.

Hogyan lesz valakiből vállalkozó? Mit jelent számomra Isten akaratát keresni egy vállalkozásban? Mi történik, ha pénzhez nyúlok? Léteznek egészséges kompromisszumok? Milyen veszélyei vannak, ha valaki vállalkozásba kezd?

Keressük együtt a válaszokat.