6- A nagybetűs türelem

Bódi Rozália képe

„Az istenfélő emberek első és legfontosabb feladata a türelem gyakorlása.” (Steven Saylor)

Elgondolkodtam azon, hogy napjába hányszor és hányszor mondok ellent ennek a feladatnak. Bevallom, nem vagyok egyáltalán büszke magamra, ha a türelmességről van szó…

Legtöbbször szinte tudattalanul megy végbe bennem az egész folyamat, hisz nem nehéz türelmetlennek, idegesnek lenni napjainkban. Felteszem magamnak a kérdést: Mikor nincs türelmem? Minden olyan helyzetben türelmetlenné válok, amikor nem én uralom a helyzetet. Türelmetlen vagyok akkor, amikor egyszerűen csak át szeretnék menni az átjárón és a lámpa még mindig piros. Türelmetlen vagyok akkor, amikor várni kell valamire/valakire és tudom, hogy pont emiatt fogok elkésni egy fontos megbeszélésről vagy akkor, amikor kiadom a kezemből a munkát és látom, hogy más nem csinálja olyan hamar és szépen, mint én… Pedig nem is ez a lényeg…

Igen. Istenfélő vagyok és mégis türelmetlen. Én mégis szeretem azt, ha az irányitás a kezemben van, csak ekkor érzem magam biztonságban. Sok-sok éven át küzdöttem azért, hogy az irányitó szerepéből ki ne essek. Legyen szó suliválasztásról, osztályfelelős választásról, iskolai szereplésekről vagy akár épp a magánéletemről.  És sok-sok év kellett elteljen ahhoz, hogy rájöjjek, valami teljesen másról van itt szó.

A türelmetlenség és a vele járó feszültség bénító hatású tud lenni, nem csak annál éri el hatását, aki a rabjává vált, hanem annál is, akivel szemben történik a dolog. Így bénítunk meg kapcsolatokat, és fertőzzük meg egymást a „TŰRni nem képességgel”.

Türelem. Ahogyan ízlelgetem ezt a szót, pillanatok áradata zúdul magam elé. Gyerekkoromban mindig arra intettek, hogy legyek türelmes.  Amikor az egyik barátnőm új játékot kapott a szüleitől, én is türelmesen vártam, hogy megkapjam ugyanazt a játékot, de nem kaptam meg, cserébe inkább magyarázatokat kaptam. Amikor, a suliba mobilt hoztak az osztálytársaim, én akkor is türelmesen vártam, hogy nekem is legyen egy olyan kütyüm, de nem kaptam meg… A sok csalódás miatt keserűvé vált számomra ez a szó: türelem. A szó hallatán mindig libabőrős lettem és éreztem, hogy a düh eluralkodik rajtam. Akkor még gyermeteg voltam és nem tudtam megérteni a szülői intéseket, figyelmeztetéseket, ahogyan azt sem tudtam értékelni, hogy van egy szerető családom, akik minden erejükkel azon vannak, hogy becsületes és tisztességes embert faragjanak belőlem. És ahogy felnőttem ez a szó újra megédesült a számban. Vagy inkább mondjam azt, hogy az Úr édessé tette számomra.

Nehéz a ma emberének türelmesen kivárni a csodákat és átadni valaki másnak az életed irányítását…  Gondolom ismerős számodra a helyzet, amikor látod magad körül, hogy mindenki halad előre, mindenki éri el egymás után az élet nagy mérföldköveit, csak egyedül a te életed fagyott le. Megállt egy pontban és nem akar onnan moccanni. Hátadra veszed, vonszolod, azt gondolván, most már az irányítás a kezedben van, így te is célba érhetsz. Azt mondod: Elég volt a türelmességből, a várakozásból!!!

Azt hiszem, ilyenkor vágjuk magunkat teljesen a földhöz, ilyenkor követjük el a legnagyobb hibákat, amiket ne felejtsük el, hogy mi, saját magunknak okoztunk. És mégis a végén, mindig „a másikat” okoljuk a történtekért… Miért? Mert félünk önmagunkkal szembenézni…

Kellenek ezek a földhözcsapások. Amikor én magam terítem le önmagamat. Meg kell mutassam saját magamnak, hogy hiába minden, még nem jött el az én időm…

Egy idő után már az ember óvatossá válik és lábujjhegyen kezd járni. Nem vonszol, nem irányít, nem türelmetlenkedik. Megtanul TŰRNI és SZENVEDNI. Engedelmeskedni és irányítottá válni. Mert rájön arra, hogy az Úr, nem csalja csapdába, nem él vissza a hatalmával. Ő nem egy diktátor, hanem a szívek vizsgálója. Ő tudja igazán, hogy mi kell nekünk.

A lelki próbáid idején, a reménytelennek tűnő helyzetedben mindig ezzel a mondattal fejezd be fohászod: „…DE én benned bízom, Uram!” (Zsolt 55,24b)

hozzászólok

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.